Ugrás a fő tartalomra

1.fejezet

Leletek
Lassan eltelt egy évtized és azóta se múlt el úgy nap, hogy ne imádkoznék az istenekhez. Könyörgök nekik, hogy vigyázzanak az én kicsikémre és hozzanak neki szerencsét az éltben. Nem fogom megérteni, hogy miért ragadták el őt oly fiatalon a kezeim közül, de bízom az isteneinkben és tudom, hogy mindent okkal tesznek. Ha ez a bünte

A hieroglifák halványodni kezdtek és szép lassan olvashatatlanná váltak. Nem volt megszokott dolog, hogy valaki naplót vezessen az ókori Egyiptomban. Bár, ha őszinte akarnék lenne ezt az egy darab papírtekercset még nem nevezném naplónak. Nem találtunk arra bizonyítékot, hogy több papirusztekercs is létezett volna, amire a fáraó felesége a mindennapjait véste, viszont én úgy gondolom, hogy ez egy lehetséges dolog lehetett. I.e. 1400 körül a papiruszt legfőképpen gazdasági és ügyintézői feladatokra használták. Na meg persze arra, hogy lejegyezzék a nagy fáraók tetteit, habár ezeket sokkal jobban szerették valamilyen időtállóbb dologra felvésni. Falakra, edényekre, vázákra, ékszerekre.
 A hieroglifák kisilabizálása nem volt egyszerű feladat, de kiskoromtól kezdve a szenvedélyem volt. Édesapám egyiptológus volt, édesanyám pedig nyelvész, akinek a fő szakterülete az ősi civilizációk nyelvei voltak. Tehát már az anyatejjel együtt magamba szívtam az ókori kelet szeretetét. Én, jómagam művészettörténésznek és nyelvésznek tanultam. A két egyetemet párhuzamosan végeztem el, amivel az apám nem győzött dicsekedni. Szerinte bámulatos agyam van. Nem elég, hogy a fotografikus memóriámmal szinte pillanatok alatt képes vagyok megjegyezni bármit, de az agyam úgy vág akár egy borotva és szerinte kellő ravasz vagyok megáldva. Mindig azt mondogatta, hogy a te eszddel, rátermettségeddel és ravaszságoddal politikusnak kéne lenned. Csakhogy Teheránba születtem és nevelkedtem. Nő lévén a jogaim korlátozottak voltak és nem is álmodhattam arról, hogy tényleges politikai hatalom közelébe kerülhetnék. Persze ültek nők a parlamentünkbe és úgy látszódik, hogy a mostani elnökünk kissé nyitottabb felfogású ember, de pontosan tudtam, hogy az én igazi álmom -a miniszterelnöki poszt tényleg csak egy tévképzet maradna.
Az anyám korai halála után az apám tömérdek időt áldozott arra, hogy megtanítsa nekem azt, amire a másik szülőmnek már nem volt ideje. Ez pedig az emancipáció volt. Ő egy tudós ember volt, aki sokkal inkább élt az évszázadokkal ezelőtti világban, mint a mostaniban. Mindig azt hangoztatta, hogy még az évszázadokkal ezelőtti világban, a többistenhitűség alatt is több joguk volt a nőknek, mint most. Azt mondogatta, hogy minden vallást tisztelnünk kell és kellően ismernünk is, de még ez nem jelenti az, hogy hinnünk is kell bennük. Szerinte a vallás választja az embert nem pedig fordítva. Úgy tartotta, hogy amikor az illető találkozik a neki szóló hittel, az úgy hat rá akár a tengerészekre a szirének éneke. Az ember függője lesz a vallásnak és úgy fogja érezni, mintha hosszas keresés után végre hazatalált volna. Ő, a hitét, a többistenhitű ókori egyiptomi vallásba helyezte. Imádta elmesélni azt a történetet, hogy mikor is jött el a pillanat, amikor ráébred, hogy ő márpedig nem Allah szolgája.
„12 éves voltam, még egyéretlen kamasz. Nyár közepén úgy gondoltam, hogy felmegyek a házunk padlására és a régi fotóink közül kiválogatom azokat a képeket, amelyeket édesanyám szülinapi fotóalbumába szántam. Már hosszú hosszú percek óta fent izzadtam a poros gerendák között a félhomályban, amikor az éppen feltúrt doboz aljáról a kezembe akadt egy kis arany szobrocska. Ré istent miniatűr vázát tartottam a kezembe. Az isten fején egy kör alakú kígyó volt, amibe narancssárga csillogó drágakövet helyeztek, ezzel utalván arra, hogy ő a nap istene, a fény ura. A szobrot díszes, kék, arany, piros és zöld minták, kövek és festések tettek még pompázatosabbá. Én csak bámultam őt kimeredt szemekkel végeláthatatlan perceken keresztül, aztán arra lettem figyelmes, hogy a testemet valamilyen ismerős érzés járja át. Nem tudnám pontosan leírni ezt az érzelmet. Olyan volt, mint a nyugalom, a béke, az otthon és a biztonság egyvelege. Ez volt AZ a pillanat Bítia, amikor értelmet nyert minden.”
Az apám imádta kiszínezni és felnagyítani a dolgokat. Ezért tudtam, hogy az összes meséjét el kell osztanom kettővel, de mégis úgy éreztem, hogy ennél az egynél nem túlzott. Nem mutatta be a szokványos teátrális hanghordozását és még a színpadias gesztikulációját is mellőzte. Ezt a történetet egyszerűen csak őszintén és szívből mesélte.
Allahra mennyire hiányzik nekem. Sajnos 2 évvel ezelőtt őt is elvesztettem. Hosszú éveken keresztül küzdött a rákkal, de végül nem tudott felülkerekedni rajta.
Halk kopogás zavarta mega cikázó gondolataimat. Összetekertem az előttem heverő papirusztekercset és leemeltem az orromról a szemüveget, miközben kiabálva beinvitáltam az illetőt.
-Szervusz leányom. – mosolygott rám az ajtóból Meritré. Az asszony volt vagy már 70 éves, de az agya még mindig úgy vágott akár a borotva. Barna szemeiből állandó melegség és valamiféle titkos csintalanság sugárzott. Ősz csigákban göndörödő haja, mesterien foglalta keretbe olajbarna szívalakú arcát. Habár a bőrén és a járásán, már nyomott hagyott az idő keze, de a személyisége és a viselkedése, olyan volt akár egy rakoncátlan kamaszé. Szerette megbotránkoztatni az embereket a csípős megszólalásaival és a hírtelen hangulatingadozásaival.
-Meritré anyám. – köszöntem vissza egy bólintás kíséretével. – Mit tehetek érted?
-Csak képeket hoztam a tegnapi ásatásról. – nyújtott felém egy adag fóliába csomagolt fényképet, miközben kissé nehézkesen leereszkedett az asztalom mellett lévő székre.  – Az a kukacos angol szeretné, ha minél előbb le tudnád fordítania a szöveget.     
Magamban jót mosolyogtam a találó elnevezésen, ugyanis a kukacos angol az ásatásvezetőt Moonro Tott-ot jelölte. Már lassan 4 hónapja  Dejr el-Bahari-ban vagyunk és most éppen III.Thotmesz halotti templomának rejtélyei után nyomozunk. Moonro már 3 hete rágja a fülemet, hogy álljunk tovább, ugyan is itt semmijen újszerű felfedezésre nem bukkantunk. Viszont nekem volt egy ütőkártyám, igaz elég gyenge, de annyira azért pont elég volt, hogy egy kis időt tudjak vele nyerni. Feliratokat találtam III Thotmesz Hator kápolnájának falán. Ez önmagában nem lenne valami világot megrengető dolog, de ami számomra furcsa volt, az az, hogy ez a Hator kápolna nem volt szokványos. Igaz volt pár szobor, felirat és festmény az istennőről, de ha jobban a szöveg mögé nézünk és megvizsgájuk a falfestményeket, akkor olybá tűnik a dolog, hogy ez nem is egy kápolna, sokkal inkább egy sírhely lehetett. Sajnos a XX. dinasztia után az épületet egy igen súlyos földrengés érte és ezért rengeteg kár keletkezett az épületben. A rekonstrukciók folyamatosan zajlanak, ugyanis mindig akad valamilyen újfajta felfedezés. Én is valami hasonlóval álltam elő.  Az állítólagos Hator kápolna fő falának bal sarkába nagyon apró „betűkkel” festve, találtam egy szöveget. A szöveg szabd szemmel alig alig volt már látható, de a festék mélyen beleivódott a kőzetbe, azért egy kis modern technika alkalmazásával gyorsan olvashatóvá vált az egész. Ezt a szöveget hozta most el nekem Meritré.
-Köszönöm, hogy idehoztad de igazán nem kellett volna fáradnod. – mondtam mosolyogva, miközben kicsomagoltam a nyomtatott fényképeket a zacskóból és szépen sorjában az asztalra terítettem őket.
-Hát, ha őszinte akarok lenni nem miattad tettem. – vigyorodott el csibészesen, miközben ő is a képek felé hajolt. – Csak látni akartam annak a bamba marhának az arcát, amikor az orra alá dörgölöm, hogy te találtál valami, ő meg…
Az egyiptomi asszony szava elakadt, amint tüzetesebben szemügyre vette a fényképeket.
-Már vagy 50 éve a pályán vagyok, de még soha nem láttam ilyet...
-Tudom – válaszoltam egy fejbólintással, szintén hitetlenkedve. – Még én se.
-Hát márpedig, ha ez valaki meg tudja fejteni az te vagy.
-Köszönöm a bizalmat asszonyom, de én azért nem vagyok ennyire magabiztos.
A szemeimet nem tudtam elszakítani a képekről. Ez egy pokolian furcsa írásmód volt. Ki tudtam belőle venni pár hieroglifához hasonló ábrát, de néhol esküszöm a mai perzsa nyelvet véltem felfedezni benne. Biztos voltam, hogy káprázik a szemem. Hiszen ez nem lehetséges!
- Ugyan Bítia, úgy ismered az ókori nyelveket, mintha csak az perzsa abc-ét kellene felolvasnod.
A tekintetemet nemszakítottam el a furcsa írásról, de azért érzékeltem, hogy Meritré bíztatóan megveregette a vállamat.
-Amint jutottál valamire, azonnal szólj. Viszont én elteszem magamt holnapra. Az öreg csontjaim sajnos már nem bírják olyan jól a gyűrődést.
Szép lassan az ajtó felé sétált, de halottam, ahogyan a kilincset csak félig nyomta le és az ajtót sem nyitotta ki. Erre már felkaptam a fejemet és érdeklődve néztem az idős hölgyre.
-Tudod Btítia, néha nagyon emlékeztetsz az apádra. – nézett mélyen a szemembe egy nosztalgikus mosollyal az arcán. – Benne is pont ugyan az a tudásvágy égett. – a hangja kissé szomorkás lett és a végére még el is csuklott.
-Köszönöm anyám. – válaszoltam elérzékenyülve. – Azt hiszem ennél nagyobb bókot nem kaphattam volna.
-Én is így gondolom. – kacsintott rám, miközben gyorsan eltűntette a fájdalmat az arcáról. – És ki tudja talán életed egyik legnagyobb felfedezését fogod, most éppen tenni.


Kedves olvasók!
Arra kérnélek titeket, hogy írjátok le a véleményeket a történettel kapcsoltban. Szívesen veszem az építő kritikát is, tehát ne fogjátok vissza magatokat!
Szeretném, ha tudnátok, hogy ebben a történetben megpróbálom majd minél hitelesebben ábrázolni az ókori Egyiptomot és a Közel-Keletet. Nagy hangsúlyt szeretnék fektetni a történelmi tényekre és a kultúrára. Viszont én sem vagyok tökélete szóval, ha találtok valami olyat, amiről nektek más tudásotok van, akkor azt osszátok meg nyugodtan velem.
Szeretnék írni minden fejezet után egy kisokost, ami remélem elnyeri, majd a tetszéseteket. A kisokos arra fog szolgálni, hogy a fenti fejezetekben leírt nem túl ismert történelmi és kulturális érdekességeket kötetlenül ki tudjam fejteni. Tehát, akkor kezdjük is.

  •          Kisokos

-A fejezet elején írt papirusztekercs nem létezik. Ez csak az én gondolatom szüleménye. Mint már azt leírtam a papiruszt legfőképpen gazdasági és ügyintézői feladatokra használták. Meg arra, hogy a fáraók tetteit, építkezéseit, csatáit megörökítsék a jövő nemzedékének.
-Iránban a nők helyzete ma nem túl rózsás, de közel sem olyan rossz, mint azt ahogyan a nyugatiak gondolják. Mint már említettem, igaz ülnek nők a parlamentben, de nem igazán engedik őket tényleges hatalomhoz jutni. Viszont az tudni kell, hogy az irániak – szemben a világban róluk kialakult képpel – vallásilag toleránsak, a művészetek és a tudományok nagy támogatói. Az országon belül sok az ellentmondás. Erre az egyik legjobb példa, hogy habár a mozikban betiltották a Harry Pottert, de az állami tévé főműsoridőben mégis leadta. Most kanyarodjunk kicsit vissza a nőkre. A perzsa nők igenis lefektethetik a jogaikat a házassági szerződésben, például, hogy elhagyhassák az országot a férfi beleegyezése nélkül, a gyerekek a válás után a nőnél maradhassanak, vagy meghatározhatják a ‘mehrije’ (alanyi jogon járó hozomány, ami csak a nőnek jár, válás esetén is) összegét. Egyébként a tradicionális háztartásnak már nyoma sincs Iránban, főleg a fővárosban és a nagyvárosokban, drága az élet, mindkét házasfél dolgozik. A nőknél a hidzsáb viselése kötelező, viszont nemrég indult egy mozgalom, ahol a nők fejkendő nélkül fotózkodnak és ezzel lázadnak a rendszer ellen. (https://www.facebook.com/StealthyFreedom/?fref=ts -> A facebookon itt találjátok a mozgalmat.) Tudni kell, hogy Iránban a 2017.05.20-án újraválasztották a reformer Haszán Ruháni-t. Ő azt ígérte, hogy nyit a nyugat felé és hogy több szabadságot biztosít az állampolgároknak. Tehát Irána magabiztosan fejlődik és fokozatosan nyitja a kapuit egy oldottabb társadalom felé.
- III Thotmesz halotti templomának Hator kápolnája ténylegesen egy kápolna, nem találtak furcsa feliratot az egyik falán sem. Viszont az igaz, hogy egy földrengés sajnos tönkretette a sírépítményt, így az nehezen feltárhatóvá vált.
- Dejr el-Bahari -ról azt kell tudni, hogy ez egy halotti templomkomplexumok és sírok összessége, amely a Nílus nyugati partján terül el Luxorral szemben, Egyiptomban. 1881-ben a templomegyüttes melletti hasadékban modern kori sírrablók egy XXI. dinasztia korabeli sírra bukkantak, ami több mint 50 múmiát rejtett, közöttük az ókori Egyiptom leghatalmasabb uralkodóinak és családtagjainak múmiáival. Itt leltek rá többek közt Szekenenré Ta-aa, I. Jahmesz, I. Amenhotep, I. Thotmesz( ez kétséges), II. Thotmesz, III. Thotmesz, I. Ramszesz, I. Széthi, II. Ramszesz, III. Ramszesz és IX. Ramszesz múmiájára. Ezeket a Királyok völgyéből szállították ide I. Sesonk fáraó (XXII. dinasztia) papjai.
-A történetben talán furcsa lehetett a lányom és az anyám megszólítás. Tudni kell, hogy az arab országokban az emberek szeretik egymást, bátyámnak, nővéremnek, anyámnak és apámnak szólítani, még akkor is ha nincsen közöttük rokoni viszony.

Remélem mind a történt, mind a kisokos elnyerte a tetszéseteket!

درود بر شما 

Megjegyzések